Mindig úgy gondoltam, hogy az élő zene és tánc találkozása különleges, mindig új, megismételhetetlen, igazi momentum, amiben – ha jó a zenész és a táncos – fellebben egy pillanatra a minden mögött megbújó tökéletesség fátyla. Nincs az a videó, fénykép, ami ezt dokumentálni tudja, lenyomata viszont elkísér minket hátralévő életünkben.                       
        A Tribal Prague 2015. keretein belül lehetőségem nyílt nem csak a gálán fellépni, hanem részt venni Elizabeth Strong és Dan Cantrell közös- és egyéni workshopjain. Aki ismer, az tudja, hogy mit is jelent ez nekem, hiszen többek közt Elizabeth Strong videóinak hatására orientálódtam a fúziós hastánc irányába 2010-ben, miután hat év elteltével nem folytattam tovább a klasszikusnak nevezett irányzatot. Az „i”-re a pontot pedig az tette fel, hogy első hallás óta napjainkig tisztelem és becsülöm Dan Cantrell munkásságát, találékonyságát, kreativitását, amit zenéjében örökít meg.

                Számomra nagyon fontos, hogy elmenjek tanárokhoz, tovább képezzem magam, éppen ezt az arcát szeretem a hastáncnak (és ez minden irányzatára igaz), hogy mindig van hova fejlődni, újabb célokat lehet kitűzni szüntelen, és törekedni. Különösen hangsúlyozott felelőssége ez azoknak, akik tanítanak; folyamatosan frissen tartani a már megszerzett tudást, és újabb inspirációt, tapasztalatokat hozni, így példát statuálva menni előre.

              Ezzel pedig nem csak a saját táncunk válik minőségében szintekkel jobbá, hanem a közvetlen tanítványainké, illetve remélhető, hogy az a tény, miszerint „Ő meg tudta csinálni...” másokat is megmozgat, ami a bennük rejlő potenciál megvalósításához vezet. Ami a ma magát képviseltető teljes paletta színvonalának emelkedését eredményezi hosszútávon.

        
   „Prágában megtanultam újra felszabadultan táncolni.” -  Ha kéne, ezzel a rövid mondattal foglalnám
 össze a Tribal Prague élményeimet. Bátran, lazán élvezni a táncot, ami önmagát írja, történik a testemen keresztül. Nem mindig görcsösen ragaszkodni a koreográfiához, precizitáshoz, nem csak a munka vagy a perfekcionizmus kifejeződése kell, hogy domináljon. Bátran, lazán élvezettel engedni magamnak, hogy boldogságot érezzek közben, elégedettséget, és nem beleveszni a mozdulatok tökéletes technikai kivitelezésébe, mintegy megengedőnek lenni önmagammal szemben, és bár törekedni a legjobbra, mindeközben megtartani és megélni a tánc örömét.