Amennyiben beszélhetünk "klasszikus fúziós hastáncról", úgy azt kell mondanom nem sok eszközt sorakoztat fel ez a sokunk számára oly' kedves műfaj. Ez nyilván relatív, hiszen én csak a klasszikus hastáncos előéletemhez képest nézem a helyzetet. Idén jutottam el a felezőpontra, hat év egyiptomi (libanoni, modern, török, kabaré, balkáni fúzió, andalúz fúzió stbi, stbi...) után,  és immár hat eltöltött év a fúzió világában. 

Tehát eszközeink... Valamilyen tárggyal táncolni számomra kicsit olyan, mint lovagolni. Uralnom kell a helyzeteket görcsölés, idegeskedés nélkül, hirtelen döntéseket hozni, alkalmazkodni a pillanatokhoz, és még hosszú évek gyakorlata után is mindig újabb és újabb meglepetésekkel találkozni, miközben folyamatosan érzem: van hová fejlődni.

De ez a dolog varázsa. A hastáncosnő sosincs "készen". Minél többet járok külföldi workshopokra, annál biztosabban tudom. De hiszen épp ez teszi annyira szerethetővé és addiktívvá ezt az egész műfajt... Folyamatosan kihívások elé állít, ugyanakkor biztonságot nyújt, egyszerre kísér támogatón az életben, motivál a haladásra és jutalmaz jó közérzettel, magabiztossággal.

Mindenkinek, aki fejlődni, haladni szeretne azt tanácsolnom, hogy találjon egy jó tanárt. Az, hogy valakit mi tesz számodra jó tanárrá, talán még magadnak sem tudod pontosan meghatározni, hiszen nem lesz olyan, aki tökéletes. Az, hogy szakmailag felkészült, alapos, tisztában van az anatómiával, edzéselmélettel (nem veszélyeztet fizikailag), pedagógiailag és szociálisan érzékeny (nem nyomorít meg lelkileg), az nyilván alapvető igény. Emellett valami rabul ejt benne...a személyisége, a tánca, az értékrendje, bármi, ami nem kézzelfogható. Varázslat. Motivál a jelenléte, és ha rád néz te is azt látod, amit ő: lehetőségeket, csodát, egyéniséget. 

Ebben a kérdésben nem akarok engedni, nem várok kevesebbet egyetlen kollégámtól sem, holott a személyes tapasztalataim alapján igencsak távol vagyok az elégedettségtől. De talán pont ezért van az, hogy én ezt akarom mindenkinek. Igenis támogató közeget kell biztosítanunk egymásnak, mert elég sok rettenetes dolog van "odakint" a világban, a nőknek menedékre és lelki-szellemi táplálékra van szüksége a mozgáson és a közösségen keresztül, nem egy újabb versenyeztető, kirekesztő, uniformizáló közegre.

Szóval ha valaki megtalálja "A Tanárt", akkor jól teszi, ha mellette marad, amíg csak tanulni tud tőle. De nem tovább. Tanárnak, tanítványnak érezni kell mikor jön el az a pillanat, amikor el kell vágni a köldökzsinórt, ez nyilván évekig tartó folyamat, de értelmes, érett személyiségek ezt harag nélkül képesek megtenni, amikor eljön az ideje. Ez nem zárja ki a későbbi kölcsönös együttműködést, szeretetteljes további kapcsolatot, esetleg a tanár-tanítvány viszony barátsággá fejlődését. Maga az átalakulás válik esszenciálissá, hiszen a jó tanár arra törekszik, hogy a tanítványai megvalósítsák magukat, kihozzák magukból a maximumot, és egy idő után más tanárokhoz menjenek (jó esetben eljutnak külföldi workshopokra, ahol további barátokat, ismeretségeket, inspirációkat szereznek). 

Nem szabad, hogy megkeseredjenek a kapcsolatok pusztán azért, mert valaki "kinőtte" a tavat, amiben eddig úszkált. Ez egy tanárnak dicséret, hiszen képes volt önzés nélkül kinevelni egy önállóan életképes generációt... sosem értettem azokat, akik ezt képtelenek így látni, és inkább tönkre próbálják tenni azokat, akik bizalommal és szeretettel viseltettek irántuk évekig. 

Szóval sose féljetek változtatni! Ne szégyelljétek, h
a vannak igényeitek, adjatok nekik hangot! Kérdezzetek bátran, bárkitől! Hiszen a tanárod az, akire a testi épségedet bízod, a lelki problémáidat már abból látja, hogy melyik testrészed merevebb vagy lazább, mint a többi... Felelősséggel tartozik irányodba, ugyanúgy, ahogy Te is felelősséggel tartozol azért, hogy megfelelsz bizonyos dolgoknak (időben érkezel, figyelsz, gyakorolsz, kedves vagy a társaidhoz, részt veszel a közösség életében). Ez mindig kölcsönös együttműködés az oktató és a tanítvány részéről, az oktató és a közösség részéről, a közösség egyes tagjai részéről egymás felé.