Az első tanárom mindig azt mondta, hogy egy hastáncosnőnek tudnia kell bánni minden eszközzel... fátyollal, dupla fátyollal, bottal, csörgődobbal, ujjcinnel, ízisz fátyollal, gyertyával, karddal... (Biztos kihagytam valamit... A legyezőfátyol például csak később jött divatba, nem akkor, amikor kezdőként ezt először hallottam...) Még ha nem is használja őket gyakran a táncában, legyen ott a repertoárban, mert nem csak az előadás megjelenését színesítik, hanem rengeteg lehetőséget adnak arra, hogy jobban kifejezzünk érzéseket, lelkiállapotokat, zenei motívumokat. 

Számos dologban értek vele mélyen egyet a mai napig, még akkor is, ha neki ezt sosem mondtam. Tizenhét évesen az ember másképp lát dolgokat, és néha a saját érdekében meghozott szabályokat nem segítségnek éli meg. 

"A fátyol legyen a lelked meghosszabbítása" -talán így hangzott. A lényeg az, hogy a táncosnő lelke a fátyol által vált láthatóvá. De minden egyes eszköz más zenéhez, más-más lelkiállapothoz, hangulathoz köthető. Teljes mélységig támogatom, hogy minden tanár tanítson eszközzel táncolni, hiszen a vizuális élmény mellett a gyakorlóban is feltámad az a jóleső sikerélmény, hogy megtanul uralni egy-egy újabb kiegészítőt, amik szépen lassan a lelkünk darabkái lesznek, általuk tovább gazdagodik a táncunk és mi magunk is. 

És egyszercsak bekövetkezik az a "kattanás", ami irányt ad a táncosnak, egyes esetekben egész életére,
 máskor "csupán" évekre, de ez az érzelmi kapcsolat valamelyik eszközzel mindig szignifikáns periódust hoz a táncosok életébe. Az első tanárnőmnek a fátyol hozta meg ezt a felszabadulást, ismerek olyat, akinek a legyezőfátyol, másoknak a kard... Olyan konstelláció ez, amelyben az eszköz, a zene, a táncos lelkülete és képességei (vagy törekvése a megfelelő képességek elérésére) együtt állnak. Bevallom, nálam ez a "hazatalálás" érzés jó tizenegy évbe tellett. 

Egy éve sem táncoltam, amikor elkezdtünk bevezető szinten eszközzel (fátyol) ismerkedni. Azután szépen lassan, ahogy az alapok a helyükre kerültek elkezdtem a többi használatát is elsajátítani - fontos megjegyeznem, hogy a Tanárnőm nagyon következetes volt ebben is, és mindig a szintünknek megfelelő kihívásokat támasztott elénk, felépítette a fejlődésünket, így biztos alapokra építette a tudást, amit átadott... - így jött az ujjcin, a csörgődob, a bot, dupla fátyol, és sorolhatnám... Magam is ugyanerre a következetességre törekszem, hogy ezáltal ugyanazt a fejlődés élményt tudjam átadni, amit én is megéltem, mégpedig megfelelő felkészítés és segítség nyújtás mellett, hogy olyan táncosokat segítsek a színpad világára, akik biztos alapokkal, kellő önbizalommal megállják a helyüket a kihívásokkal szemben.

Szóval az én nagy szerelmem... mivel alapvetően zenei képzéssel indult már általános iskolai pályafutásom is (zenei általános iskola, hangszerek, klasszikus zene, jazz balett) nem nehéz kitalálni, hogy sok-sok évi sodródás után az ujjcin mellett horgonyoztam le. Bár korábban már találkoztunk, mégsem szökkent azonnal szárba a nagy érzelem... Miért? Itt egy fontos pontot érintek: a minőség kérdését. Korábbi szerzeményeim a műfajban a hastánckellék boltokban akkoriban kapható nem túl igényes (borzalmas hangú, igénytelen kidolgozású értsd: a szélei a mai napig élesek) darabokra korlátozódtak. Jó darabokat akkoriban vagy neten lehetett beszerezni (kamaszként se bankszámlám, se egyéb tudásom ennek a metodikájáról nem volt), vagy ki lehetett menni Bécsbe az ottani hastánc boltban beszerezni. Így csak tizenegy év után történt meg velem a Saroyan ujjcinem, mégpedig a huszonnyolcadik születésnapomra kaptam magamtól, mert meguntam, hogy minden évben olyan dolgokat kapok, amik utána csak porosodnak... Igen, az eszközeidet neked kell kiválasztanod, érezned... Talán nem misztifikálom nagyon vészesen túl, ha azt mondom ez olyasmi, mint a varázsló meg a pálcája a közkedvelt regénysorozatban... 

Tehát Hölgyeim (és nem kizárt, hogy Uraim), ne ítéljünk el egy eszközt a gyenge minőségű kistesója alapján! És ami még nagyon fontos: Ne sajnáljatok pénzt fektetni az eszközökbe! Jómagam is sokat spóroltam, hogy egy-egy dolgot megengedhessek magamnak, de mindenképpen megéri, még a nap is máshogy süt, ha jó minőségű és megbízható eszközzel mentek próbára, színpadra, bárhova.